A hetvenes években nem volt ismert a munkanélküliség hazánkban. A szocialista rendszerben közveszélyes munkakerülésért be is vitte a rendőr az őrszobára a csellengőt, ha kiszúrta az utcán. Az nem létezett, hogy iskolaidőben egy gyermek az utcán csavarogjon. Nem voltak koldusok és kéregetők a járdán ülve, de volt munka mindenkinek. Minden fiatal biztonságban érezhette magát a megélhetés szempontjából. A munkabérből nem gazdagodott meg a család, de tisztességesen megéltek belőle. Ha ma megnézzük valamelyik álláshirdetési oldalt, például az AjkaAllas.hu portált, egész listát találunk, ajánlatokból. Vajon miért van ennyi betöltetlen állás? A lakosok miért panaszkodnak, hogy nincs munkalehetőség? Ezt az ellentmondást nem nagyon értem. Megváltozott államunk rendszere, megváltozott körülöttünk a világ és az emberek életszemlélete. Nem csak a munkavállalókra gondolok, hanem a profitorientált vállalkozásokra is. A legalacsonyabb minimálbérből nem lehet megélni. A munkaidőket annyira meghosszabbítják, hogy nincs lehetősége az alkalmazottnak másodállást vállalni. Aki akar, az dolgozhat, de hogyan?