A rím legismertebb formája a verssorok végének, elejének, vagy a sorok közbeni szavak összecsengése. A versek különlegessége a rímek alkalmazása. Elhelyezkedésük szerint lehet a verssor végén, az elején (él rím), belső rím és betűrím. A rímképleteket az ABC betűivel jelölik. A rímképletek a költeményekben lehetnek: keresztrím, páros rím, fél rím, bokorrím, betűrím, ölelkező rím, ráütő rím és visszatérő rím. A kezdőrím a magyar verselésben ismeretlen (még), a sorok eleje cseng össze, ezért nevezik él rímnek is. Gondolom, hogy itt is előfordulhatnak különböző rímképletek, mint a sorvégi összecsengésnél. A páros rím nevében benne van, hogy minden páros sor rímel a páratlannal. (A,A,B,B) A fél rím, nem teljes az összecsengés, csak az utolsó magánhangzó egyezik (B,A,XB,A). Bokorrím, több mint két sor összecsengése (A,A,A), az ölelkező rím, az első és utolsó sor és a két középső rímel (A,B.B,A). Ráütő rím (A,A,B,B,B), betűrím, több egymást követő szó kezdőbetűje azonos (boldog, békák brekegnek). Belső rím, egy verssorban két szó rímel egymással, általában a sor végén és a közepén. A rím figyelemfelkeltő, segít az adott vers mondandójának kihangsúlyozásában.